- Mi lesz az újszülöttekkel?- aggodalmaskodtak az anyák.
- Lefagy a fülünk!- elégedetlenkedtek az öregek.
Az életerősek csak álltak tanácstalanul, és a legjobb ötlet, amit adhattak társaiknak az volt, hogy fúrják be magukat a szalmába, bújjanak össze, melegítsék egymást.
Napok teltek így, és már majdnem beletörődtek fagyos jövőjükbe , mikor döngő csizmás léptek zaja, és beszéd hallatszott.
Először a kicsik, és az újszülöttek tűntek el. Nyakon csípték őket, és elvitték.
-Mi történik? Hová viszik a kölykeinket?- suhant át az aggodalom az ottmaradottakon. A kétségbeesés növekedett, mikor az anyák, és az öregek kerültek sorra. A felnőtt állatok rémülten menekültek, elbújtak. Ha már a többieket nem tudták megmenteni, legalább ők éljék túl.
DE MIT IS????? Fogalmuk sem volt róla, csak gyanús volt a többiek eltűnése.
Aztán még aznap ők is „csapdába” estek. Kérlelhetetlenül összefogták, és vitték őket. Halálra váltan tették meg az utat, mely az új téli szálláshelyükig tartott.
Hatalmas, frissen szalmázott, meleg helyen pillantották meg elveszettnek hitt társaikat, és az öröm úrrá lett rajtuk.
-Mindenki megvan! Mindenki él! Gyönyörű!
-És a legfontosabb, hogy meleg van!- sóhajtották az anyák megkönnyebbülve, hálásan.
Így költöztek kis tengeri malackáink.  
Istenien érzik magukat, és egyre többen vannak.
Ha szeretnél egyről gondoskodni, magadénak tudni, jelképes összegért tied lehet! Vidd a számodra legszebbet!