És itt indul Negró története...

A levél megérkezését követően kisvártatva megjelent a kutyus is, teljes elhanyagolt bundájának pompájában, a maga kedvességével, és barátságos lényével. Emberekkel nem is volt baj, állatkáinkra (leginkább Samura, és Zelmára) viszont a frászt hozta egy nap többször, lévén terelővér csörgedezik ereiben. Nem maradhatott ez a helyzet huzamosabb ideig így, hát nekiálltunk gazdit keresni neki.

Kérdezgettünk fűt-fát, próbálkoztunk Vendégeinknél, de senkinek sem kellett ez szupercuki, de eléggé elhanyagolt külsejű ebtárs ☹. Már majdnem kardunkba dőltünk kudarcunk terhe alatt, amikor megérkezett a jobb élet ígérete egyik nyári diák munkatársunk Petra személyében. Félve bár, (nem volt még soha kutyájuk) de reményekkel teli vitte haza újdonsült ebtársát. 

Negró lett a neve. Kis kozmetika, állatorvos, és millió szeretet ezt tette vele: 

Köszönjük Petra!!!!!